napfelkelte a halál helye felett

Rámoltam kicsit. Rám, rám, rám, vagy hogy kell ezt csinálni. Mármint nem saját magamra rámoltam dolgokat.

Végre van elég hely a pincében ahhoz, hogy a nem mindennap használt szerszámokat ott tárolhassam. Bár még mindig találtam egy doboznyi bűnranda, soha nem használt tányért, parvenüéktől természetesen. És a reluxát, amelyet szerintem soha nem fogunk már használni, is le kellene rakatni valami lerakatban.

Ezzel parallel ez az ártatlan kis cumika nem érzi magát jól. Köhög, bágyadt, és nagyon aggódik. Mondtam neki: nem kell megijednie, elő szokott fordulni valamiért, hogy ha az enbaz rámolnak és port kavarnak fel, ezzel járhat némi átmeneti kis dátha vagy ilyesmi. Senky nem érti, pontosan miért, de lehet vele számolni.

El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen pici baba mennyire aggódni kezdett, amiért nem érzi jól magát? Nem tudja eldönteni, hogy beteg-e, vagy sem. Mondtam neki: ha nem biztos benne, akkor okosabb lehet egy-két napig itthon maradnia. Mötálmintás tipegőben, természetesen.

Már hétfőn este visszaestünk, de csak most lyutottam odáig, hogy írjak is valamit az élményről.

Az ügyintézés rendben ment; az ügyintéző hölgy konkrétan úgy beszélt, mintha ez teljesen rutineljárás volna és mintha nem is volna kérdés, hogy a kérvényemet a Felsőbb (tm) Szervek (tm) el fogják fogadni. Nagyon boldog leszek, ha ez valóban így fog történni.

A főváros viszont mindkettőnket annyira hirigelt - nem lehet semmyt csinálni igazán, hétfőnként a múzeumok is zárva tartanak, ugyanez viszont nem mondható el a bevásárló-központokról, amelyek dugig vannak divatüzletekkel - bléhhhhh - meg sznobizós beülős helyekkel, ahol jó drágáért lehet olyan dolgokat fogyasztani, amelyek annyi lóvét eleve nem érnek meg. Vegánbarát helyet találni még nagyobb kihívás, ami azért egy fővárosban már erősen cziky.

Ezért visszavonatoztunk a reptérre, viszonylag gyors iramban. A gépeket figyelni, amint jönnek be, taxiznak kifelé a felszállópályára, és szálldosnak fel, mindig élmény. Bár néhányszor bealudtam.

A vámmentesben természetesen kompenzálásra került a pézsmamirigy-hiányom. Kaptam cukorkát, plusz egy nagyon lila illatot. Ez is cukorka-jellegű, csak lilább, és lapos, négyszögletes üvegben jött. Befújkáltam vele a pici babát is, de nem lilult el tőle szerencsére.

Repülni mindig élmény. Egyszerűen annyira elememben vagyok, ha jó magasan vagyunk - bár belföldi járatokon túl magasra nem megyünk soha, de ahhoz elég magasan, hogy képes legyek szívből bealudni. Nem tudom, ez annyira döbbenetes. Ennyire szó szerint véve elememben vagyok, extrém levegősen, hogy minél inkább fent vagyunk a levegőben, annál jobban képes vagyok oldottnak lenni? A szívcsakralakóknak sem véletlenül van szárnyuk, ezt már rég tudjuk. A genitáléim és a horoszkópklisék közötti összefüggéseket is ismerjük már rég, de még így is elképeszt, hogy extrém erősen levegős állat - Ikrek stellium ott fent, meg MC is Ikrekben, és diszpozitoruk, egyben születési uralkodó is az Ikrekben, odafent -,  nyilván akkor érzi magát otthon, amikor nagyon fent a levegőben, így eufórikus boldogságot él át, amikor érzi, hogy a gép sebességet gyűjt a felszálláshoz, és az a pillanat, amikor elszakadunk a földtől... ezt annyira imádom. Amikor érzem, hogy emelkedünk, és egyre nagyobb légréteg van alattunk, akkor már totálisan lyó, és amikor a felhők fölé érünk, akkor teljes mértékben meg vagyok nyugodva, ilyenkor szoktam bealudni ennek örömére. Egyszerűen imádom.

Nem hiányzik a sör. A megmaradt három üveg bort is levittük a pincébe, majd előkerülnek, ha lesz rá különleges alkalom.

És úgy gondolom: nem vetítek, amikor azt gondolom: a pici baba is jobban tenné, ha ritkítaná úgy a hétvégi, mint a társasági sörözéseket.

Látom rajta, hogy nem tesz neki jót.

Nem szeretném áltatni sem magamat, sem senky mást. Nekem is nagyon meg tud ártani a pia, de a pici babán mindig látom, hogy ha lehetséges, akkor neki még jobban megárt, mint nekem.

Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen társasági sörözéseknek ugyan mi értelmük van. Nem úgy tűnik, mintha a pici baba jól érezte volna magát, vagy feltöltődött volna az élménytől. Fáradtan, unottan és félig beállva ér haza mindig. Szeretném, ha volna hozzá méltó társasága. Már mondtam neki is: aggasztónak találom, hogy nem ismer más pici babákat, akikkel kisbabanyelven beszélgethetnének. (És egy ekkora babának nem lenne szabad Radlernél vagy Lettølnél erősebbet innia. De még ezt sem sűrűn.)